Látogatás kárpátaljai testvérgyülekezeteinknél

Kárpátalja a régi Magyarország északkeleti sarka, az Alföld szegélyénél, a Kárpátok lábánál – a táj neve is innen ered. 1920 óta előbb Csehszlovákiához, 1939-44 között megint Magyarországhoz tartozott, aztán a Szovjetunióhoz. Ma Ukrajna nyugati vége.


Ukrajna keleti végén viszont háború folyik. A férfiakat behívják katonának, az árak a duplájukra emelkedtek. A koldusszegény országból eddig is sokan jöttek el Magyarországra és Nyugat-Európába. A háború miatt az elszegényedés és az elmenekülés folyamata nagyon felgyorsult. Ez különösen a magyarokat érinti, akik eddig 150.000-en éltek Kárpátalján, többségükben a magyar határ menti alföldi falvakban. Hiszen ők tudnak magyarul, és magyar állampolgárságot is könnyen kérhetnek: a fiatalok könnyen el tudnak jönni Ukrajnából, és el is jönnek.


Ungvártól mindössze 15 km-re fekszik Palágykomoróc, egy 1000 fős, magyar református falu. Ennek lelkésze Kovács Attila, nekem régi osztálytársam a Teológiáról. Héder Jánossal egyetértésben úgy beszéltük meg, hogy Felszeg-Ungvár kapcsolatot kibővítenénk Palágykomoróccal is. Mindkét gyülekezetben idővel szívesen látnának bennünket.


Az elmúlt héten Tóth Lászlóval (Kernács Fruzsina hitoktatónk férje) elmentem Kárpátaljára. Régi testvérgyülekezeti kapcsolatunk van az ungvári egyházközséggel. Felkerestem Héder János lelkészt. Elmondta, hogy a havi 10.000 Ft-nyi nyugdíjakból egyre nehezebb megélni, a gázárak emelkedése már a következő télen nagy nehézségeket fog okozni sokaknak. A gyülekezet időseit összeírták, és egységcsomagokat adnak a rászorulóknak. Elmondta azt is, városiként van félelme az idegenből idetévedő ukrán nacionalistákkal kapcsolatban. Beszámolt róla, hogy a gyülekezetben van ukrán nyelvű istentisztelet, folytatnak ilyen missziót is. Héder János egyébként a kárpátaljai főjegyző, tehát püspökhelyettes.

Adományokat gyűjtünk az ungvári és a palágykomoróci gyülekezet részére, kérem a Testvéreket, lehetőségeikhez képest támogassák a testvérgyülekezeteinket!