Aktuális

Henzsel Áron felvételei:

 

Cegléd Felszegi Református Templom Kisharangja 2019.06.18.

 

 

Cegléd Felszegi Református Templom Középharangja 2019.06.18.

 

 

Cegléd Felszegi ReformátusTemplom Nagyharangja 2019.06.18.

 

 

A 2 nagyobb harang együtt 2019.06.18.

 

 

 

Závor Máté felvételei:

 

A harangok egyesével

 

A 2 nagyobb harang együtt

 

 

Konfirmandusok abonyi kirándulása

Konfirmandus kirándulás és közös tanulás december 5-én, szombaton

Ahogyan előre jeleztük, a kezdő és haladó konfirmandusokkal elvonulunk egy napra, hogy együtt legyünk.

Utazás: a Volánbusz járatával, mely az autóbusz-állomásról 8.40-kor indul (én itt leszek), aztán megáll a Gimnáziumnál, a Postánál és a Béke térnél. Bárhol fel lehet szállni rá. Érkezés a 17.55 előtti percekben ugyanezekbe a megállókba.

A program: megérkezés után megismerkedünk az abonyi templommal, és játszunk egyet. Utána tanulunk ebédig (meleg ebédet rendeltünk). Ebéd után sétálunk a városban, majd ismét tanulunk, végül játszunk. Sötétedés után indulunk haza, a buszunk 17.25-kor indul.

Vezetők: Bereczky Örs lelkész és Szalai Anett tanárnő, hitoktató

Költség: 1.000 Ft/fő (a busz 370 Ft, az ebédnek van ára és az abonyi gyülekezeti ház aznapi költségei terhelnek minket), magukkal hozhatják a gyerekek.

Mindenkit várunk!
Szeretettel Bereczky Örs (30/6900788)

 

Cegléd, 2015.12.15.

Az abonyi kirándulás tanulságai

Az elmúlt szombatot - december 5-én - Abonyban töltöttük együtt a konfirmandusokkal. Sok minden történt velünk, ezekről adunk számot az alábbiakban.

Buszozás:

A járművön bizony nem sokan voltak rajtunk kívül. Az utasok a tanyákra vagy horgászni mentek, Abonyba alig egy-két ember. Megcsodáltuk, hogy merre kanyarog a busz Cegléden belül.

Megérkezés:

Abony szép főtere sem hatotta meg a társaságot, csak egy kívánság hallatszott: „Örs bácsi, menjünk haza!” Hideg is volt, és meg is rémül az ember fia idegen helyen: „mit keresek én itt”?

A bázis:

Az abonyi gyülekezeti terem sem volt elsőre túl bizalomgerjesztő. Már csak azért sem, mert a három konvektorból csak kettő működött, az se túl régóta. Minden idegenbe menésnek, másoktól függésnek van kockázata: ebben a pillanatban úgy látszott, hogy nehéz napnak nézünk elébe.

A gyaloglás:

Elő kellett vennem egy olyan megoldást, ami remélhetőleg minden gondot (hideg terem és nyavalygó gyerekek) egyszerre megold. Rájöttünk, hogy a harmadik konvektornak nem volt megnyitva a gázcsapja, a meleg megindult. Szalai Anett tanárnővel pedig arra jutottunk, hogy egy hosszas séta talán jót tenne. Így is lett! A fázós Jázminnak felajánlott rettenetes férfisapkám annyira ronda volt, hogy Jázmin rögtön észrevette, hogy nem is fázik. A gyaloglás már csak olyan, hogy idővel kedvet hoz, az arc kipirosodik, a légzés elrendeződik. Megcsodáltuk Abony nevezetességeit, a szép kúriákat (13 volt belőlük, talán ötöt láttunk); elmentünk a vasútállomásig, kószáltunk a mellékutcákban. A fiúk botokkal hadonásztak és Tibor vezetésével vizes árkokban horgásztak (!), a lányokkal tudtunk egy kicsit beszélgetni.

A játék:

Megérkeztünk a végre felmelegedett, másodszorra már barátságos terembe. Játszottunk egyet: egyenesből keresztbe, keresztből egyenesbe. A gyerekekkel azt beszéltük meg, nem fogják elmondani a rejtélyt, hanem a szülőkön is kipróbálják. Ne mérgelődjenek, próbálják meg kitalálni! Nem lehetetlen!

Az ebéd:

a helyi Önkormányzat valamelyik intézménye nagyon kedvezményes áron háromfogásos ebédet hozott ki nekünk. De nem csak ebédet, hanem külön étkészletet is, mert csak egy teakonyha volt helyben. És nem csak úgy odahozták az ebédet, hanem ketten ott is maradtak, és szabályosan felszolgáltak nekünk mindent. Alig tudtam Annát egy kicsit megdolgoztatni – ugyanis azt találta ki, hogy nem kér semmit enni, erre rögtön ugráltatni kezdtem. Elég szépen evett végül. Kellett cipekedni is azért, azonnal ugrott Mikó András, készséges volt.

A társasok:

Megkezdtük a tömérdek társasjátékkal való végeláthatatlan játékot. Van-e ennél jobb dolog? Kiderült Wéber Nikiről, Helgáról és Bogiról, hogy kiváló SET-játékosok. Tókos András még hosszú órákkal a Cash & Guns játék után is két szivacspisztollyal a kezében bujkált a teremben. Líviáról kiderült, hogy a legtürelmesebb lányok közé tartozik. Rehák Viktória UNO-szabályokat fektetett le, Farkas Kitti Quoridor-mesternek bizonyult.
A tanulás: muszáj volt ezt is, mert Szalai Anett szerint a másodikosok aranyosak ugyan, de sok mindent nem tudnak. Ez nem sok jót vetít előre a reánk következő keddi órák szempontjából. Még jó, hogy Rékára itt is és mindenhol lehet számítani.

A mosogatás:

Kosztolányi Kitti és Tibor neve kiemelendő (Anettet mégse írhatom ide megint). Önként és dalolva, egyszer csak elkezdték csinálni. Mit ki nem hoz az emberből egy kirándulás!

A templom:

Megnéztük azt is, szép volt és újra átismételtük a templom részeit. Annyi minden történt velünk, hogy a filmnézés el is maradt.

Az udvar:

Hiába van kinevezve félig felnőttnek pl. Barnabás és Levente, azért még boldogan bújócskázik – és esik orra a szemem láttára a biciklitárolóban – a zegzugos templom- és parókiakertben a férfiember.

A tűzijáték:

Egy jó nap végén mindig akadnak olyan plusz dolgok, amire már nem is számít az ember. A buszra várva kiváló tűzijátékot láthattunk a főtéren. Ezt bizonyára meg tudják mutatni a gyerekek, mert ahelyett, hogy nézték volna, mindegyik nekiállt videózni a telefonjával. Ezt még tanulni kell: a szépet meglátni, nem lefényképezni. Ott lenni, szívben és nem fájlban megörökíteni.

A hazazaj:

E szót most alkottam meg. Azt értem alatta, hogy egy jó nap végén az immár nem nyavalygó ifjak hogyan bazsalyognak a Volánbusz megfelelő járatán, motorhangot elnyomva.

 

Az emléktábla:

Cegléd, 2015.12.15.